Hétfőn korán reggel indultunk Szombathelyről a Saághy István Erdészeti Információs Központ parkolójából. Első úticélunk Telč városa volt, melynek történelmi városközpontja a Világörökség része.  A főtéren található házakat a 16. században egészítették ki a homlokzaton árkádsorral, melynek szülőatyja és finanszírozója a kastély akkori ura volt. A polgárok ezekre az árkádokra építettek rá még egy vagy két szintet úgy, hogy a homlokzat nagyobbnak mutassa az épületet, mint amekkora valójában. Ezekben a lábasházakban az az egyedülálló, hogy alattuk teljesen körbejárható a tér, így eső esetén is eljuthatunk egyik háztól a másikig anélkül, hogy megáznánk. A várkastélyt sajnos a hétfői múzeumi zárva tartás miatt nem tudtuk megtekinteni.
A délutánt a husziták által alapított Tábor városában töltöttük, ahol a helyi botanikus kert történetével ismerkedtünk meg. Az 1866- ban alapított kert a Királyi Gazdasági és Ipari Középiskola és a Jordán víztározó között helyezkedik el. Alapításkor gazdasági és ipari növényeket gyűjtöttek itt. Kísérleti ágyásokat alakítottak ki kultúrnövények, zöldségek, gyümölcsök, erdészetileg fontos növények vizsgálatára. Mindezek a középiskolai oktatást szolgálták. Többek között vetőmag- és préselt növénygyűjteményt is létrehoztak. 1890-ben főiskolai rangot kapott az iskola. Itt dolgozott prof. Bubák, aki bécsi, prágai, berlini egyetemekkel alakított ki kapcsolatot. A botanikus kert átalakítását és a kísérleti ágyások helyett élőnövény-gyűjtemény telepítését tűzte ki célul. Tíz évig tartott a világ minden részéből hozott virágok, érdekesebb növények, fák kiültetése. Az Index Seminum (magcsere-katalógus) alapján különféle növények magját cserélték az egész világban. 1919-ben a főiskolát Brünnbe költöztették, ettől kezdve az ismét középiskolaként működött. A kert fejlesztését 1945. után Bubák professzor elképzelése szerint folytatták. Üvegházakat is építettek. 1975-ben egy utat vezettek keresztül a botanikus kerten, amelynek következtében 260 ágyás teljesen megsemmisült. Ezt az utat 1990- ben megszüntették és a város vezetése az ezzel kettészelt kertrészeket rendeletben egyesítette. 1992-ben újra felmerült egy út építése a kerten keresztül. 2000-ben népszavazást írtak ki ebben a kérdésben, amelyen a szavazók 80%-a ellenezte a megépítést. Ezt követően a kertet az iskola épületével együtt a város kulturális emlékké nyilvánította. A botanikus kert után kanyargós utakon jutottunk be a történelmi belvárosba, a középkori hangulatot keltő főtérre, ahol Husz János szobra is áll. Itt érdekességként megtudtuk, hogy a középkori város alatt egy föld alatti város húzódik.
Tábor városát elhagyva České Budějovice felé vettük az irányt, ahol elfoglaltuk szállásunkat.

Kedden délelőtt České Budějovice nevezetességeit tekintettük meg. A városban a II. Premysl Otakar téren áll a városháza, az első takarékpénztár épülete, a tér közepén pedig az 1720-as években épült Sámson szökőkút. A közelben található a gótikus-reneszánsz Fekete-torony, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városkára, annak szépséges főterére és ámulatba ejtő középkori alapokon nyugvó alaprajzára. A városnézést után a Dél-csehországi Múzeumot látogattuk meg, ahol több témájú kiállítás tekinthető meg. A Dél-Csehországot jellemző természeti viszonyokat növény- és állatfajok preparátumain keresztül ismerhetjük meg. Karel Mrázek több mint 200 madárfajt bemutató egyedülálló gyűjteményén keresztül nyerhetünk betekintést e változatos világba. A geológiai részlegen többségében Dél-Csehországban előforduló kőzeteket, ásványokat tekinthetünk meg. A környék gombáit 859 gombafaj modelljén keresztül ismerhetjük meg. Ez a legnagyobb ilyen jellegű gyűjtemény Csehországban és talán Európában is. Egy másik tárlaton kőkori, bronzkori, kora középkori eszközökön keresztül képzelhetjük el az akkor élt emberek mindennapjait. A középkort bemutató kiállítás pedig a 12. század végétől a 16. századig könyvritkaságokat, pénzérméket és korabeli használati tárgyakat, ékszereket vonultat fel.
A Dél-Csehországi Múzeummal való ismerkedés után délután az Ohrada vadászkastélyban található Mezőgazdasági Nemzeti Múzeumot kerestük fel, ahol erdészeti, vadászati, halászati kiállítás mutatja be a cseh kollégák régen használt eszközeit. A fatérfogat becslés eszközeitől a csemetetermelés, erdőművelés, erdővédelem régen és ma is használatos szerszámain át a fakitermelés, közelítés, faanyagszállítás múlt században is használatos eszközeiig betekintést nyerhettünk az akkor élők nehéz, de romantikus életébe. A kiállítás keretében megtalálható a Csehországban előforduló fás szárú növények hajtás-, termés- valamint kéreggyűjteménye is. A tárlaton a fametszetek felismerését is ki lehet próbálni. A képernyőn megjelenik egy fafaj képe és a kézbe vehető metszetek közül kell kiválasztani a megfelelőt. A kollégáknak nagyon tetszett, sokan elidőztek ennél a gépnél, próbára tették tudásukat.
A vadászati kiállításon régi vadász lőfegyvereket, vadásztőröket, íjakat, a vadászat külsőségét emelő különféle vadászkürtöket tekinthettünk meg. Az egyes helyiségekben a falakat trófeák díszítik, valamint agancsból és állatbőrből készült bútorok, csillárok találhatók. A különféle vadászkutya fajták figurái között a számunkra oly kedves magyar vizslát is felfedezhettük.
A halászati kiállításon a cseh halászat fejlődését mutatják be dokumentumok, fényképek, eszközök segítségével. Rövid sétát tettünk a kastély melletti állatkertben is.
Rövid buszozás után a festői szépségű hlubokái várkastélyhoz értünk. A 13. század közepén épült kastély nem csak kívülről gyönyörű, hanem a termek is a rég volt tulajdonosok gazdagságáról mesél. Művészien faragott faburkolatok a szobákban, színes üvegablakok, kényelmes, pompás bútorok, hatalmas könyvtár ejti ámulatba a látogatót.
Hluboká után Český Krumlov felé vettük az irányt. A történelmi belváros itt is a Világörökség részéhez tartozik. A vár, melyet 1250 körül kezdtek építeni, méltóságosan magasodik a város és a Moldva folyó fölé. Csehország második legnagyobb vára. Öt udvarból és negyven épületből áll, valamint tartozik hozzá egy hét hektáros kastélypark is. A belvárosban található a Szent Vitus templom, melyet a 14. században kezdték el építeni, mai formáját a 19. század végén kapta.

Szerda délelőtt a České Budějovice-i sörgyárat látogattuk meg. Innen délután indultunk tovább a brünni egyetem erdészeti fakultásának tanulmányi erdőgazdaságába Křtinybe.
Délután, miután elfoglaltuk szállásunkat a křtinyi kastélyban – amely a Tanulmányi Erdőgazdaság konferencia központja is egyben –, két előadás keretében ismerkedhettünk meg az erdőgazdasággal. Az első előadó, Pavel Mauer igazgatóhelyettes mutatta be a tanulmányi erdőgazdaságot. A brnoi Mendel Egyetem Tanulmányi Erdőgazdaságát 1923-ban alapították, amely 10.200 ha-on gazdálkodik. Erdeik legnagyobb része elegyes, 54% - 46% a lombos és fenyő fafajok aránya. 860 ha-on 19 db erdőrezervátumuk van. Az erdőterületek 210 és 570 m tszf. magasságon helyezkednek el. Az átlagos évi középhőmérséklet 7,5 ºC, az évi átlagos csapadékmennyiség 610 mm. Fő fafajaik a luc, erdei fenyő, vörösfenyő, bükk, tölgy. Évente 67 ezer m3 fát termelnek ki, melyből a 25 ezer m3 éves kapacitású fűrésztelepüket is ellátják. Minimális a tarvágás aránya, az állományokat inkább természetes felújításokkal újítják fel. Amennyi csemete szükséges a mesterséges felújításokhoz, saját csemetekertekben termelik meg. 230 dolgozója van az erdőgazdaságnak.
A vállalatnak alapítása óta három fő tevékenysége, küldetése van:
- gyakorlati háttér biztosítása az erdészeti és faipari hallgatók részére (minden tanulónak 100 órát kell évente eltöltenie a vállalatnál)
- az egyetem vagyonának gondos kezelése
- közjóléti feladatok ellátása (230 km kiépített kerékpár-, 880 km jelzett turistaútjuk van, lovaglóutak kijelölése folyamatban van, 1 saját lőtérrel, 1 erdő széli golfpályával ren-delkeznek, erdei emlékhelyekkel irányítják a turistákat az erdőben, népszerűsítik a fa-anyagot mint nyersanyagot, az erdőben fa hidakat, esőbeállókat készítettek)
1997 óta FSC, 2003 óta PEFC minősítéssel dolgoznak. Saját műhelyben javítják a gépeiket, valamint vállalják más tulajdonú gépek javítását és műszaki vizsgáztatását is.
Magán földtulajdonosok számára mezőgazdasági területek erdőtelepítését, fásításokat is végeznek.
Mauer úr után Lubomir Novák a Tanulmányi Erdőgazdaság Gépészeti Kutatóintézetének vezetője mutatta be az intézet tevékenységi körét.
1991. január 1-jétől működik az erdőgazdaság keretein belül az intézet. Előtte a prágai egyetemhez tartozott. 1990-ig állami támogatásból finanszírozták a kutatásokat. Miután az erdőgazdasághoz kerültek az erdészet céljaira fejlesztik és gyártják a gépeket. A kutatóinté-zetnek saját magának kell finanszíroznia a kutatásokat és emellett nyereséget is kell termelnie. Specializálódtak a gépgyártás és –fejlesztés terén. Ma erdősítésekhez használatos gépeket (ültetőgépeket, pásztakészítő tárcsákat, különféle talajmarókat) valamint faanyag-közelítéshez kötélpályákat gyártanak. 14 fővel dolgoznak, az alkatrészeket legyártatják, csak az összeszerelést végzik maguk. Oroszországba, Fehéroroszországba, a Balti államokba és nem utolsó sorban, Magyarországra is szállítanak gépeket. A Vasvári Erdészeti Igazgatóság is vett tőlük az idén egy ültetőgépet, amely nagyon jól bevált.

Csütörtökön a terepen ismerkedtünk a dél-csehországi viszonyokkal. Egy nyugdíjas erdészkolléga volt a kísérőnk, aki több, mint negyven évig dolgozott az erdőn. Az autóbuszban utazva több helyen láttunk kidőlt lucfenyőket, kiritkult foltokat. Mint vezetőnktől megtudtuk, ezek még a tavalyi vihar nyomai. 40 ezer m3 fenyő dőlt ki a vihar következtében, a helyreállítási munkák még mindig tartanak.
Első állomásunk egy lucfenyő bontóvágás volt. Ezen a terület kb. 500 m tszf. magasságban helyezkedik el, az évi átlagos csapadékmennyiség 600 mm, az átlaghőmérséklet pedig 6 °C. A bontást több menetben végezték el. A gallyakat a területen hagyták a termelések után. Több kollégánkban felmerült a kérdés, hogy nem okoz-e gondot a visszahagyott gally, nem száradnak-e el a visszamaradt lucok a kirepülő szúbogarak miatt. Elmondták, hogy a szúval nincs gond, csak a szárazabb években mutatkozik némi száradás, de akkor sem jelentős. Mivel a Morvai-karszt Tájvédelmi Körzetbe tartozik az erdő, emiatt sem lehet a gallyakat elégetni.
Ennek kapcsán kísérőnk elmesélt egy igen szomorú történetet. Csehország déli részén van egy természetvédelmi terület, ahol a természetvédők nem engedték a holt fát kivágni az erdőkből. Úgy gondolták, az erdő képes magát megvédeni a károsítók ellen. A természet viszont máshogy gondolta, ennek következményeként 1000 ha!!! erdő pusztult el teljesen, holdbéli tájjá változtatva a környéket.
Szó esett a savas esőről is, melynek következtében 100 ha számra pusztultak el az erdők, főleg a német-lengyel-cseh határ mentén, az egykori iparvidékek környékén. Az elpusztult erdők helyére ellenállóbb idegenhonos fafajokat telepítettek. A természetvédelem most őshonos fafajúra alakíttatja át ezeket az erdőket, amely kivitelezhetőnek tűnik, mivel az 1990-es években sorra bezártak a szennyező üzemek, ezzel a környezet szennyezése is minimálisra csökkent.
E kis kitérő gondolat után a vadgazdálkodás kérdése érdekelte társaságunk tagjait. Vezetőnk elmondta, a vadászati jog az Erdőgazdaságé az általuk kezelt területeken. Négy nagyvad fajuk van: az őz, a vaddisznó, a szarvas és a muflon. A 2010. évi vadászati idény terítékadatai alapján kaphatunk legjobb képet a vad mennyiségéről. A kb. 10.000 ha-on 17 szarvast, 66 muflont, 196 őzet valamint 726 vaddisznót ejtettek el. A vaddisznó darabszáma rekord volt az előző évekhez képest, amely az állomány felszaporodását jelzi. A vadkár ellen vadriasztó szer kenésével védekeznek bükk és jegenyefenyő fajoknál. Ahol főállomány szinten jegenyével és duglászfenyővel újítanak fel, csak azokat az erdősítéseket kerítik be.
A lucfenyő felújító vágás után a 80 ha-os klepačovi kísérleti szálaló erdőbe látogattunk. Termőhelyi viszonyaira a kevés csapadék (600 mm), 7 °C-os átlaghőmérséklet és 400 m tszf. magasság jellemző. A fő állományalkotó fafajok a luc-, a jegenye- és az erdei fenyő. Elsődleges céljuk a többkorú, többszintes, természetes úton felújuló erdőkép kialakítása. Az 1960-as években kezdték meg a vágásos erdő átalakítását, de azt mondják, hogy még ma is csak a folyamat elején tartanak. Az éves folyónövedék 8-9 m3, de amikor még több volt a jegenyefenyő az állományokban 13 m3 is volt. A folyónövedéknek megfelelő fatömeget termelik ki öt évenkénti visszatéréssel, de van, amikor évente belenyúlnak az állományba. Ápolást nem végeznek az újulat érdekében. Az élőfa készlet a vágásos üzemmód esetén 800 m3/ha lenne, ezt a kísérleti tömbben 450 m3/ha körülire állították be.
A fakitermelés technológiájáról elmondták, hogy az erdészet területének 2/3-án univerzális traktorral oldják meg a közelítést. 2-3 fős brigádok dolgoznak, 1 fő traktoros és 1 vagy 2 fő fakitermelő. Az erdőterület 1/3-án, meredek terepviszonyoknál kötélpályát alkalmaznak. A lovas közelítés már náluk is ritkaságszámba megy.
Az erdőben sétálva találtunk egy temetőt, amelyre vezetőnk elmondta, hogy a környező településeken a temetőket az erdőben alakították ki.
 Következő programpont az erdészet fűrészüzemének meglátogatása volt Olomučanyban. Ezen üzem elsődleges célja az, hogy az egyetem hallgatóinak gyakorlati helyet biztosítson. Másik cél az erdészet faanyagának feldolgozása. Évente 20-23 ezer m3 fát dolgoznak fel, 90%-ban az erdészettől érkező faanyagot, 10%-ot vásárolnak máshonnét. Zömében lombos fűrészárut gyártanak, csak nyáron dolgoznak fel pár ezer m3 fenyőt. A fő fafajok, amikkel dolgoznak: bükk, tölgy, hárs, juhar, nyár, kőris, erdei-, jegenye- és vörösfenyő. 3 darab 100 m3-es szárítóval, valamint a bükk számára egy gőzölővel rendelkeznek. A fűrészárut a telepen készletezik, mivel lassanként viszik el a vevők. Elmondták még, hogy nyereséges az üzem, mivel a piac igényeihez igazították a termelési paramétereket. A fűrészárut maguk értékesítik és csak hazai piacon. A keletkező fűrészport és aprítékot az üzem helyiségeinek, a gőzölőnek és a a szárítónak a  fűtésére használják fel.
A fűrészüzem után nyugdíjas vezetőnk egy erdőrezervátumba vitt el minket. Padouch nevű helyen egy 1,5 ha-os 180 éves bükkelegyes vörösfenyvesben jártunk. Mindenkit lenyűgöztek a hatalmas méretű fák. Mint elmondták, a legmagasabb vörösfenyő 56 m magas. E fafaj átlagos térfogata 7,5 m3, a hektáronkénti össztömege 1300 m3. Ilyen méretekkel rendelkező erdővel sajnos nem nagyon találkozhatunk szűkebb hazánkban.
Billovicének nevezett területen bükk természetes felújítást tekintettünk meg. A felújító vágásokat általában öt lépésben szokták elvégezni.
1. előkészítő vágás
2. vetővágás
3. felszabadító vágás
4. távolságtartó vágás
5. végvágás

Ebben az erdőrészletben két lépésben végezték el a felújító vágást.
1. előkészítő vágás
2. végvágás
A végvágáskor hagyásfákat kellett hagyniuk.

A szóban forgó erdőrészlet közvetlenül egy erdőrezervátum mellett fekszik. A nyugdíjak kolléga be akarta bizonyítani a természetvédőknek, hogy nagy területen is fel lehet újítani természetesen egy erdőt az erdei vad mellett is. Mint elmondta, a természetvédők azt állítják, hogy a vad azért károsít jobban az erdőrezervátumban, mint a gazdasági erdőben, mert a gazdaságiban nagyobb a lárma, a rezervátumban pedig csend van. A rezervátum mellől a sózót, etetőt is azért kellett messzebb vinni, mert a vad hátráltatja a felújulást. A vad felújulást akadályozó szerepét nem tapasztaltuk a rezervátummal közvetlenül érintkező bükkös felújításban. Megrágott kőris, juhar csemetéket láttunk szép számmal, megrágott bükköt pedig igen csak keresni kellett. Erre azt a magyarázatot kaptuk, hogy a vad jobban kedveli a kőrist, juhart, tölgyet, mint a bükköt, ezért ha az előbb említett fafajok újulata jelen van, a bükköt kevésbé károsítja.
Kísérőnk mint kifejtette a nagy területű felújítások híve, mivel szerinte nagy területen megoszlik a vad, ezért kevésbé károsít. Ezzel szemben a kicsin annál nagyobb kárt okoz. Kifejtette azt is, hogy meglátása szerint miért nem lehet szálalásban minőségi faanyagot nevelni.
Az információkban bővelkedő nap után élményekkel gazdagodva tértünk vissza a szállásra.

Pénteken Austerliztbe utaztunk a három császár csatájának helyszínére. 1805 decemberében az osztrák császár és az orosz cár hadakozott Napóleon császárral. A csata emlékére egy hatalmas emlékművet emeltek, valamint látogatóközpontot is létrehoztak. A látogatóközpontban megismerkedhettünk a csata menetével. Délután a Morva-karszt vidékén megtekintettük a Punkva cseppkőbarlangot. A Morva-karszt Brnotól északra helyezkedik el 94 km2 területen. 1956 óta természetvédelmi terület. Az alig 500 méterrel a tenger szintje fölé emelkedő hegység tömegét devon kori tengeri üledékrétegek alkotják. A kőzettömeg tenger szintje fölé emelkedése után a tájat a felszíni és csapadékvíz által okozott erózió kezdte alakítani. Ennek a 4 millió éven át tartó folyamatnak az eredménye ez a felszíni és földalatti kasztformákban gazdag terület. A Morva-karszt területén több mint 1100 barlang és szakadék ismert. Közülük négy a nagyközönség számára is látogatható. Tizennégy rezervátumban fokozottan védett élőlények, természeti képződmények találhatók. Ilyen például a szívlevelű nyakperec reliktum növény, amely Csehországban csak itt fordul elő a Macocha szakadék alján. A karsztvidék denevérek telelőhelye is egyben, melyek jellemző állatai a barlangoknak. A karszt felszínét borító erdőkben a kijelölt turistautakon lehet kerékpárral és gyalogosan felfedezni a vidéket.

Szombaton egy rövid brünni városnézést követően, szakmai és kulturális élményekkel, tapasztalatokkal feltöltődve indultunk haza.