Társaságunkat képviselő kicsi, de lelkes csapat 25-én reggel indult el, hogy a meghívóink által szervezett tartalmas programot, annak tervezett időbeosztásával teljesíteni tudja.
A helyi kollégák út közben csatlakoztak hozzánk, majd együtt folytatva utunkat érkeztünk meg célunk helyszínére, a Júlia-Alpokba.
A program első felében a szlovén, azon belül a magashegységi erdőgazdálkodás sajátosságairól, a gazdálkodási formákról, a jellemző erdőtársulásokról és állományviszonyokról kaptunk átfogó tájékoztatást.
Szlovénia nemzetgazdaságára erdőállományai jelentős hatással vannak, ugyanis az ország területének 54 %-át erdő borítja, s ezzel Európában a harmadik legerdősültebb ország.
A gazdálkodási formáknál az állami, a magán és az erdőbirtokossági társulás egyformán jelen vannak. Birtokviszonytól függetlenül az erdők kezelését jelentős részben az állami szektor irányítja, végzi.
Gazdálkodásukra jellemző, hogy a környezeti tényezők ismerete alapján törekednek a természetes felújítások arányának további növelésére, részben gazdasági, részben talajvédelmi okokból.
A helyes vadlétszám szabályozás eredménye, hogy jelentős erdei vadkárral nem kell számolniuk.
A nevelővágásokat - tekintettel a nehéz terepviszonyokra - csak a legszükségesebb mértékben végzik el, ott, ahol az állományviszonyok azt megkívánják (termőhely függő).
A szakmai tájékoztatás után, akaraterőnket is próbára tevő program következett:
gyalogtúra a Triglav Nemzeti Parkban, és Szlovénia legmagasabb csúcsának, a 2864 m magas Triglav csúcsnak a megmászása. A hegy a szlovének nemzeti jelképe, címerükön és zászlajukon is szerepel.
Az embert próbáló túra során megtapasztalhattuk, hogy a park sajátos mikroklímájának köszönhetően, mind a mediterrán, mind az alpesi tájakra jellemző növényfajok jelen vannak.
A túra 1350 m magasan indult, az éjszakát az 1817 méteren fekvő Vodnikov menedékházban töltöttük, sokágyas, koedukált szobában. Mindez azonban nem jelentett gondot, ugyanis a hosszú út után a társaságnak nem volt szüksége altatóra, és valamennyiünk szeme előtt az lebegett, hogy reggel újra útra kell kelnünk, hiszen vár minket a hegytető.
Felejthetetlen élmény volt, amikor 2864 m magasan kibontottuk a magyar és a szlovén zászlót.
Összeölelkeztünk szlovének, magyarok és az ég.
Visszafele megtapasztalhattuk, hogy Szlovénia 2 milliós lakosságából 150 ezren tagjai a Szlovén Hegymászó Szövetségnek. Szombat volt és hétvége.
Leértünk a kocsikhoz.
A búcsúzkodás helyi barátainktól nem először látott kép: változhat a helyszín, az időpont, változunk mi magunk is, de a barátság és a hangulat örök.
