Szombathelyi Erdészeti Zrt. Az állami erdők nyitva állnak a természetszeretők előtt
Hírek

2019. március 04. 11:54

Gróf Ambrózy-Migazzi István

Szerző: Varga László - erdei iskola referens
150 éve, 1869. március 5-én született Franciaország mediterrán klímájú vidékén, Nizzában, a Malonyai és a Jeli Arborétum alapítója, gróf Ambrózy-Migazzi István.
Gróf Ambrózy-Migazzi István

 

 

Sédeni báró Ambrózy (III.) Lajos és monyorókeréki és monoszlói Erdődy Ágota grófnő első gyermekeke, István 1869. március 5-én született a Földközi-tenger partján fekvő Nizzában. Ambrózy báró, cs. és kir. alezredes, a Főrendiház tagja, gyógykezeltette magát a franciaországi, mediterrán éghajlatú városban, s ezért születhetett ott gyermeke. Felesége 1871-ben birtokot vásárolt a Vas megyei Tana (1939 óta Tanakajd része) községben, így István, és 1870-ben született húga, Teréz gyermekéveiket a tanai kastélyban töltötték.

Ambrózy István édesanyja révén örökölhette az Erdődyek kertészkedő szenvedélyét, hisz már teljes pompájában élvezhette az egyik Erdődy birtokközpont, Vép parkjának látványát. Középiskolai tanulmányait, a kor szokása szerint, Bécsben a Theresianumban végezte, majd Leuvenben (Belgium) és Budapesten jogot hallgatott, s lett a politikai tudományok doktora.

A sédeni Ambrózy család ezen ága 1838-ban kapott magyar bárói címet Ambrózy (II.) Lajos Temes vármegyei főispán személyében. Dr. Ambrózy Istvánt 1913-ban I. Ferenc József király sédeni és remetei előnévvel magyar grófi rangra emelte, unokatestvéreivel, (IV.) Lajossal és Gyulával együtt.  Ambrózy 1892-ben walli és sonnenthurmi Migazzi Antónia grófnőt vette feleségül, akinek apja, gróf Migazzi Vilmos Bars vármegyei főispán volt a grófi család utolsó férfitagja, így 1896-ban bekövetkezett halálával kihalt a Migazziak férfiága. Ezért Ambrózy István 1918-ban engedélyt kért és kapott a két család nevének és címerének egyesítésére, és a sédeni és remetei, walli és sonnenthurmi gróf Ambrózy-Migazzi István név használatára.

Tanulmányai befejezése után sokat utazott (Franciaország, Algéria, Brit-szigetek, Svájc stb.), s különösen a mediterrán térség növényvilágát tanulmányozta, s azt vizsgálta, miként tudná távoli tájak növényeit meghonosítani Magyarországon. Hazatérte után Bars megyében (ma Szlovákia), a felesége révén birtokába került Malonyán (Mlyňany) gazdálkodott, s fejtett ki jelentős tevékenységet a Felsőmagyarországi Közművelődési Egyesület keretében. Az 1915. évi VII. törvénycikk a főrendiházban örökös tagsági jogot állapít meg számára, unokatestvéreivel együtt, s a grófok közé beiktatta. Az 1920. évi nemzetgyűlési választásokon a felsőőri kerület választotta meg képviselőjének. Tartalékos kapitány az 5. huszárezredben.

Házasságkötését követően, gyermekkori élményei és utazásainak tapasztalatai alapján, Malonyán (Mlyňany) megkezdte a kastélypark arborétummá történő fejlesztését. A Malonyai Arborétum kialakítását tehát 1892-ben kezdte meg, s 22 éven át folytathatta. E közben dendrológussá (fásszárú növények ismeretével foglalkozó szakember) képezte magát, s 500 féle növényt telepített a kastély kertjébe. Ebben az időszakban kapta a „virágos gróf" nevet, s lett Európa szerte elismert botanikus. Ambrózy-Migazzi szerette volna megvalósítani a „Dunai Riviérát", lomblevelű örökzöldekkel beültetni a Dunakanyart Nagymarostól Vácig, majd a Balaton északi partját is hasonló módon kívánta átalakítani.

Ambrózy édesanyja 1914-ben 75 éves korában elhunyt, s temetésére Ambrózy Tanára utazott. A világháború kitörését követően már ott is lakott, Malonyára már csak visszalátogatott, ott 1918-ban járt utoljára. A I. világháborút lezáró trianoni békediktátum kihirdetését követően a malonyai birtokot csak úgy tarthatta volna meg, ha lemond magyar állampolgárságáról. Ambrózy ezt nem tette meg, magyar maradt! Malonyán (Mlyňany) a kert további gondozását főkertészére, Misák Józsefre (Jozef Mišák) bízta, s ő folytatta is a munkát, Ambrózy utasításai szerint, nagy szakértelemmel.

A Malonyai Arborétum (Arborétum Mlyňany) napjainkban a Szlovák Tudományos Akadémia Dendrológiai Intézetének központja.

Ambrózy a világháború időszakában már Tanán élt, s járta Vas megyét arborétum létesítésre alkalmas földterületek megvásárlása érdekében. Az alkalmas helyet végül megtalálta Kám község határában, Jelihálás pusztán. Időközben Tömörd határában, Nádor major mellett is vásárolt leromlott állapotú, ún. tűzifaerdőt, melyben növényhonosításokat végzett, elsősorban távoli tájakról származó hagymagumós növények telepítésével. A telepítés eredménye még napjainkban is fellelhető, s főként különböző sáfrány, hóvirág és tőzike fajokra bukkanhatunk a ma Ambrózy-erdőnek nevezett területen.

Temes vármegyében Újbázos községben (Trianon óta Bazoșu Nou, Romániához tartozik) Ambrózy unokafivérivel, Lajossal és Andorral szintén arborétumot alapított, s ez ma az Újbázosi Arborétum (Dendrológiai Park).

Ambrózy-Migazzi gróf számára Jelihálás puszta megvásárlása könnyebben ment, mint birtokbavétele. Előbb ugyanis „perrendszerű alapossággal" igazolnia kellett, hogy a háború alatti „szerzemény" nem háborús nyereségből ered. A hosszadalmas bürokratikus ügy 1921-ben ért véget, de Jeli érdekességeit hamar felfedezte, mert a Magyar Kir. Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának lapjában, a Botanikai Közleményekben 1922. őszén azt írta: „Magyarországon e tavasszal léptem ismét kertészeti aktivitásba Vas megyében...". 

A mai Felsőkertben indította a munkát, 5 hektárnyi területen, s folytathatta 1933-ban bekövetkezett halálig. 1932-ben rák támadta meg testét, de betegségét eleinte titkolta családja elől, s a szokottnál is nagyobb ütemben szorgalmazta a kertben a vetést, dugványozást, ültetést. Szanatóriumi kezelés, operáció után javult állapota, s 1933. tavaszán még gyönyörködött Jeli szépségében. Majd egy augusztus eleji napon szólt erdészének, legkitartóbb munkatársának, Vörös Lajosnak:

-          Hozzon magával, kérem egy kapát!

-          Milyen kapát, uram, hová megyünk?

-          Teljesen mindegy, milyen kapát hoz...

Sokáig bujkáltak az őserdő sűrűségű borókásban, míg egy eldugott helyen Ambrózy meg nem állt.

-          Jelölje meg ezt a helyet kérem, hogy majd meg tudja mutatni családomnak. Azt akarom, hogy ide temessenek.

Néhány hét múlva, augusztus 31-én fejezte be alkotásokban gazdag életét. Síremlékén jelmondata olvasható: „Semper vireo" - örökké zöldellek.

A lakóhelytől húsz kilométernyire kiválasztott temetkezési hely, a síron túlról is, szelíd erőszakkal ösztönözte családját a kert gyakori látogatására. Özvegye hűségesen, élete végéig, gyakran járt ki, őriztette és fenntartotta kertet. 1945-ben hunyt el Tanán, s az ottani temetőben nyugszik. Húga, Terézia 1942-ben halt meg Tanán, ott is temették el, s a tanai kastély tulajdonjoga, végrendelete szerint, a szalézi rendre szállt.

Ambrózy-Migazzi gróf és Migazzi Antónia grófnő házasságából három gyermek született: Mária már egyéves korában elhunyt Aranyosmaróton (Zlaté Moravce), (V.) Lajos 28 évesen halt meg Lassnitzhöhén, és Ágota 1978-ban hunyt el özvegyen, Salzburgban.

A „virágos gróf" emlékét őrzi a vasszécsenyi általános iskola is, ahová a tanakajdi gyerekek is járnak, mely felvette az Ambrózy-Migazzi István nevet.

 

Országos Erdészeti Egyesület Hazai Erdész Filmtár Hazai Vadász Filmtár Erdei szállás A Mi Erdőnk Erdő-Mező Online Magyar Természetjáró Szövetség
Készítette: KARMA Interactive